Ebben a tévés feldolgozásban Nemuri Kyoshiro azt igyekszik kinyomozni, hogy miért ölték meg az őt felnevelő szerzetest, valamint azzal is szembesül, hogy nincs egyedül.
Shibata Renzaburo majd 70 éve kiadott képregénye máig népszerű alapja a különféle feldolgozásoknak. Ez a változat a tévébe készült, ezért kicsit más, mint a mozifilmes adaptációk, de ez egyetlen pillanatig sem jelenti, hogy rossz lenne, sőt! Ugyan a történet vezetése lassú, méltóságteljes, legalább annyira, ahogy hősünk lépked, ezzel együtt is sok kaland és fordulat került bele, a csatákról nem is beszélve. A különleges technika, az Engetsu Sappo ábrázolása most is jópofa (bár szerintem filmen sosem lesz olyan hatásos, mint egy képregényben), rengeteg benne a képregényes hatás, hőseink nagyokat pózolnak, a beállások hosszabbak, mint a csaták, ahogy a párbeszédek során is ritkán látjuk egyszerre a két beszélőt. A mellékszereplők eléggé sztereotipizáltak, a nagy dumás, de béna sidekick mellett van jóravaló gyerek, jólnevelt lány, a gonoszak pedig nagyon gonoszak, semmi emberi nincs bennük. Szóval a film hozza azt, amiért a karaktert és a történeteit szeretjük, de az is igaz, hogy Ichikawa Raizo az igazi Nemuri, ezért az új feldolgozás is kicsit olyan utánérzésnek tűnik csak.
Utolsó kommentek