Title says all, de azért kicsit bővebben: a 80-as évek végén Dél-Korea szerte Afrikában lobbizott azért, hogy végre felvételt nyerjenek az ENSZ-be, ám ez a törekvésük Szomáliában nem jár sikerrel, mert kitör a polgárháború és valahogy ki kéne onnan jutni élve.

Itt egy újabb izgalmas és hatásos koreai blockbuster a kategória egyik rutinos rendezőjétől, Ryoo Seung-wantól (The Unjust, The Berlin File, The Battleship Island), természetesen ezúttal is megtörtént események alapján. A korszak megidézése teljesen rendben van, jó kis korabeli autók, eszközök, ruházatok, szemüvegek színesítik a látottakat. A marokkói forgatási helyszínek látványosak, a polgárháború brutalitása szépen átjön, időnként tényleg kapaszkodik a szék karfájába az ember, miközben nézi. A szokásos koreai elemekről sem kell lemondani, azaz a legváratlanabb pillanatokban adnak elő valami elborult geget, jól előtérbe van tolva az észak-dél ellentét és annak minden abszurditása és még egy kis alá-fölérendeltségi viszonyokból eredő poénokat is kapunk. Szóval minden ott van benne, ahol lennie kell, kőkemény és durva, ahol annak kell lennie, nem lehet rá panasz, nem véletlenül 2021 egyik legnagyobb bevételt hozó koreai filmje, ahogy az sem, hogy ezt jelölték a következő Oscarra. Egy baja van csak, hogy a már említett Battleship Island, vagy a Taxi Driver még ennél is jobb.