Két barát ugyanannál az autószerelőnél dolgozik, egyiküknek pedig a munka mellett leginkább csak a hülyeségen jár az esze, ahogy már kisiskolásként is tette. Aztán egy nap behoznak egy megtört luxusautót a műhelybe.
Van az úgy, hogy a poszter megöli a szórakozást, amit a film nyújtana, ez pedig a tipikus esete ennek, ugyanis azt írják rajta, hogy az utolsó 20 perc akkora sokkot okoz, amit el se lehetne képzelni. Így aztán vártam, hogy micsoda húzás lesz ez, persze az ennyire felfokozott várakozásoknak nem tud megfelelni, igazából semmi olyan nincs benne, amit már ne látott volna az ember korábban, szóval hatalmas csalódás. A sztori első fele amúgy nem rossz, egész hangulatos, főleg a sok hülyülés és a gyerekek haverkodása miatt. Később már veszít az erejéből, egyrészt azért, mert sem Arata Mackenyu, sem Iwata Takanori nem néz ki középiskolásnak, a szokásos röhejesen túlkoros szereplők miatt hiteltelenné válik az egész. Sok dolog nincs megmagyarázva benne (pl. honnan lesz pénze Mackenyunek, illetőleg mi is ez a meló pontosan, amit Iwata végez), a végjáték pedig olyannyira túl van húzva, hogy egyáltalán nem lehet komolyan venni. Így aztán Sato Yuichi rendező ezúttal nem hozott olyan klasszikust, mint a 2007-es Kisaragi, vagy mondjuk a Poison Berry in my Brain volt...
Utolsó kommentek