Egy értelmiségi család hétköznapjai 1940-ben hirtelen véget érnek, amikor a családfőt elviszi a rendőrség, mondván, gondolatbűntényt hajtott végre. Ez akkoriban mindössze annyit jelentett, hogy nem értett egyet az egyre radikalizálódó japán politikával. A történet itt kezdődik és bemutatja, hogyan élték meg a háborút.
Egy újabb érdekes adalék egyrészt a már háborúzó, de a világháborúba még nem belesodródott Japán élhetetlen hétköznapjairól, ahol normális emberként egyre kevésbé lehetett megmaradni (lásd még Last Friends, Final Take, A Boy Called H, vagy éppen Obayashi Nobuhiko sok-sok filmje). Yamada Yoji ezúttal Nogami Teruyo önéletrajzi regényét vette alapul, a történetnek pedig éppen az a legnagyobb erénye, hogy a szokásos háborús eposzokkal ellentétben maga a háború egyáltalán nem jelenik meg, csak a hírekben halljuk, meg az egyre furábban viselkedő embereken látjuk, viszont így még jobban átjön az őrület, ami addigra ellepte a lakosságot is. Brutál a diktatúra, őrültek a kiszolgálói, az emberség bűn, stb., azaz nagyon jól van mindez bemutatva. Nagyon jó film, bár a téma miatt kemény és egy kicsit nehezen nézhető, ott van ennek is a helye Yamada mester klasszikusai között!
Utolsó kommentek