Egy csapat jakuzát lerendel a főnök Tokióból Okinawára, hogy tegyenek rendet egy kisebb csetepatéban. Ahogy az lenni szokott, a helyzet durvább, mint amilyennek lefestették, embereink pedig meghúzzák magukat a tengerparton. Persze aki jakuza volt, az az is marad.
Ez a Kitano-film is egy legendás darab, nekem mégis kimaradt eddig, most végre sikerült bepótolni. Jó, hogy csak most láttam, valószínűleg korábban nem tudtam volna ennyire értékelni. A legjobb része egyértelműen az, ahogy a jakuzák próbálják eltölteni az időt, miközben tétlenségre lettek kárhoztatva, nagyon jól kijön mindegyiküknél, hogy mi szórakoztatja őket. Ugyanígy érdekes, ahogy a kvázi paradicsomi környezetbe időnként belerondít a valóság és embereink fogyatkoznak és mégis, valahogy mindent rezignált arccal vesznek tudomásul. Mindezen nihilisztikus dolgok mellett nagyon jól átjön rajta a jellegzetes 90-es évek feeling, na meg az sem utolsó, hogy sok-sok ismert arc van a szereplők között (Kitano mellett Terajima Susumu, Osugi Ren, stb.). Szóval jó kis 90-es évekbeli Kitano produkció, megéri minden percét!
Utolsó kommentek