1991-ben járunk és már 3 éve nyugi van a hiroshimai jakuzák között, azonban kiszabadul a börtönből Uebayashi, aki afféle elszabadult hajóágyúként működik, hullanak az emberek, amerre csak közlekedik. Az öntörvényű Hioka nyomozó pedig mindent megtesz, hogy ne hulljon szét, amit az évek során felépített.
Az angol cím kicsit megtévesztő, a japán címben látható 2-es szám viszont árulkodó, még ha nem is gondoltam bele az elején. Ahogy haladt előre a történet, úgy lett egyre erősebb az érzet, hogy egy nagyon hasonlót már láttam valahol és hát persze, hogy a The Blood of Wolves volt az. Szóval a Kadokawa és a Toei nem késlekedett sokat, hozták is a folytatást, amit természetesen Yuzuki Yuko könyvsorozatából adaptáltak. Minden benne van, ami egy jó jakuzás filmhez szükséges, tele van vérrel, brutalitással, kegyetlenkedéssel, sötét és durva, nem fed el semmit. Az első rész karizmatikus zsaruja (Yakusho Koji) sajna már a múlté, itt már az ott még zsenge kezdő Matsuzaka Tori tartja kézben a szálakat, már amennyire képes rá. A filmmel mégis van egy baj, mégpedig az, hogy 2021-es és a 2021-es standardok alapján forgatták le, így túl lassú, túl hosszú és valahogy folyton benne van az az érzet, hogy nehéz nézni, mintha benne lenne az elrettentő szándék, hogy nehogy valaki úgy érezze, hogy jakuzának lenni jó, ami nyilván érthető, de kicsit erőltetettnek érződik, már-már tanmese jelleget ölt. Vagyis, az első részhez képest egyértelműen csalódás.
Utolsó kommentek