Egy 30 év körüli tokiói nő reklámfilmesként dolgozik és látszólag sikeres a munkájában és az életben is, ám mindez csak a felszín. Aztán egész sok dologgal kell szembenéznie, amikor a barátnője hirtelen kitalálja, hogy menjenek el együtt a nő szülőfalujába a nemrég vásárolt muzeális értékű Fiat Unoval.
Ez ha minden igaz, valami vizsgafilm lehet, mégpedig a Tsutaya Film Creators Program révén elsőfilmes rendezővé avanzsált Hakota Yuko munkája. Ahogy az kell, ez is egy, a japán drámák legszebb hagyományait követő, gyönyörű darab, egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat, bemutatva egy afféle életközepi válságot, gyerekkori traumák nyomait, na meg a szembesülést az esetleges elmúlással. Mindezt egy jópofa road movie köntösébe bújtatva, ahol sokszor már az önmagában nagyon vicces, ahogy a két nő csak ül a kocsiban. Persze ehhez a Tsutaya is kellett, akik nem is akármilyen színészekkel segítették a rendező munkáját, hiszen mind Kaho, mind a mostanában Japánban aktív koreai Shim Eun-kyung nagyszerú, ráadásul remekül kiegészítik egymást, a kissé depresszív főhős vívódásait nagyszerúen ellensúlyozza a kicsit harsány és nagyon attraktív koreai. Szóval szerettem ezt a filmet nagyon, pont az a műfaj, ami miatt anno megszerettem a japán filmet!
Utolsó kommentek