Egy sikeres és népszerű író a véletlennek köszönhetően megismerkedik egy kissé lepukkadtnak tűnő, állandóan alkoholizáló lánnyal, az élete pedig ahogy az ilyenkor lenni szokott, gyökeresen megváltozik. Új inspirációk, végre egy múzsa, de vajon érkezik-e a siker is mellé?
Tezuka Osamu 1973-74-ben futott erotikusan túlfűtött (volt vajon olyan akkoriban, ami nem erről szólt?) mangáját a saját fia, Tezuka Macoto álmodta filmvászonra, mondván, hogy az apjának ez az a munkája, ami leginkább fekszik a stílusához. Nyilván 70-es évekbeli Toei pinkut ne várjon senki, ez teljesen (de legalábbis sok szempontból) más műfaj, viszont annak ellenére is hozza a 70-es (bár nekem itt-ott azért igencsak 60-as éveknek érződött) hangulatot, hogy napjainkban játszódik. A figurák kvázi időtlenek, bár az író ruházata és napszemüvege elég retró, a lány öltözéke úgyszintén, a különféle helyek, ahova együtt betérnek, szintúgy hihetőek a 60-as/70-es években, mint napjainkban. Már maga ez a retro feeling elvinné az egészet a hátán, de a sztori sem rossz, tele van misztikus és okkult részekkel, némelyik kifejezetten jópofán van megvalósítva (például a próbababás jelenet), a vége felé a szexuális túlfűtöttség pedig igencsak beteg. Mindehhez pedig kellett az is, hogy napjaink egyetlen A kategóriás színésznője, Nikaido Fumi legyen a főszereplő, aki úgy a River's Edge óta igencsak bevállalós szerepekben (is) utazik. Szóval ez egy jó film, érdekes dráma, jó kis misztikumokkal és okkultizmussal és persze szigorúan 18+-os!
Utolsó kommentek