A nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó, nagypolgári életet élő párnak nem jön igazán jól a háború felé sodródó Japán. Külföldi barátaikat kémvádakkal illetik és hőseinket is megfigyelik. A helyzet pedig csak fokozódik, miután a férj tesz egy néhány hetes utat Mandzsúriában.
Elvileg minden adott ahhoz, hogy ez egy nagyon jó film legyen, hiszen mi gond lehet ott, ahol Kurosawa Kiyoshi a rendező és olyan nagy nevek alakítják a főbb szerepeket, mint Aoi Yu és Takahashi Issey (ők jók voltak együtt a Romance Dollban is), na meg a téma sem utolsó? Viszont eredetileg ez egy tévéfilm, ez pedig sok mindent elárul. Hiába az ütős téma, a felhasznált archív(?) felvételek, a borzasztó igénytelen tévés képi világ miatt valahogy nem köti le az embert, nincs benne se egy látványos jelenet, se valami jópofa ötlet, sőt, még a zenei aláfestés is csak olyan tessék-lássék módon van megoldva. Így aztán a Kurosawa filmjeire jellemző erőteljes atmoszféra, a feszültség kiveszett az egészből, egyedül a nehezen nézhetőség maradt meg, de az pont nem az, amiért a filmjeit szeretni szoktuk. Így aztán hiába a rengeteg elismerés (ezeket tuti a sztori kapta, ami amúgy érdekes, meg jó, csak épp a fentiek miatt nem igazán emlékezetes), ez akkor is csak egy tévéfilm, azok minden kínjaival (lásd alacsony költségvetés) együtt. Szóval szerettem volna szeretni, de sajnos csalódás...
Utolsó kommentek