A Nagy ugrás és az évekig tartó éhínség idején, ha jól számoltam, akkor 1960-ban Zhou Enlai egy régi bázisra, Boyanba látogat el, hogy jelentést küldjön a látottakról Mao elnöknek. A helyiek persze be vannak tojva és igyekeznek csak a szépet mutatni a messziről jött elvtársnak, ám előbb-utóbb minden kiderül.
Zhou Enlai looking at things, avagy egy pátoszos és komolyan vehetetlen kommunista propagandafilmet kapunk, ahol a helyi földművesek az éhínség idején is kitartanak, átérzik a Párt és az ország problémáit, egyúttal igyekeznek bagatellizálni a sajátjaikat, de szerencsére a jóságos és megértő Zhou elvtárs ott segít, ahol csak tud. Zseniális bölcsességekkel hozakodik elő, marhára bírtam, ahogy a hatalmas munkabírását dicsőítik (és közben csinos felesége is bíztató mosolyokkal segít neki), aztán az eleinte rejtve maradó megosztottság és ellentét is kiderül, aminek megoldását végül maga Mao elnök tudatja telefonon. A sztori lassú, mint a fene, viszont abszolút hiteles abból a szempontból, hogy végre nem egy csodás és hatalmas Kínát látunk, hanem az 50-es 60-as évek fordulójának lepukkadt, koszos, szegény világát. Ahol óriási hitet ad a lakosoknak, hogy a Párt egyik nagyembere látogat el hozzájuk. Szóval kommunista propagandafilmként tökéletes, Zhou Enlai állandó megformálója, Sun Weimin pedig már-már parodisztikusan tökéletes a szerepben. Nem lehet nem imádni!
Utolsó kommentek