A japán címhez méltóan emberünk egy reggel elhagyja a telefonját, amit ugyan meglepően hamar visszakap, de hamarosan mind az ő, mind a párja, mind az ismerőseik élete pokollá válik.
Abszolút 21. századi, borzongató sztori, ráadásul Nakata Hideo rendezésében, ez csak jó lehet, nem igaz? Hát nem, mert olyan az egész, mint egy tanmese, hogy mire is kellene odafigyelnie az embernek a mobiljával, a közösségi oldalakkal és a közösségi oldalakon minket bejelölő népekkel kapcsolatban. Kis túlzással olyan az egész, mintha egy cikket olvasna az ember arról, hogy mit is tudnak művelni egyesek azzal, ha hozzáférnek a netes profiljainkhoz. Mindez önmagában még nem is lenne gond, hiszen elgondolkodtat, kicsit kifiguráz időnként (pl. milyen baromságokat képesek emberek PIN-kódnak megadni, meg ilyenek), ám egyrészt túl sok a mesés véletlen, másrészt a nagy fináléba belekerült egy csavar, ami olyan szinten teszi hiteltelenné az egészet, hogy arra szavak sincsenek a "na ne máááár..." kifejezésen kívül. Szóval egy újkeletű problémát igyekszik bemutatni a film, de sokkal többnek akar látszani, mint amire ez a téma valójában elég lenne. Időnként szó szerint kínos nézni és idegesítő, amit látunk és nem csak azért, mert a szereplők a legalapvetőbb IT biztonsággal sincsenek képben, de tény, hogy az üzenet, hogy senki sincs biztonságban, remekül átjön. Viszont lesz folytatás, ami ennél csak jobb lehet!
Utolsó kommentek