Egy kis vidéki bányában, amit gyakorlatilag egyetlen vállalkozó üzemeltet, a biztonsági előírások pedig épphogy csak be vannak tartva, a művezető jelzi, hogy szivárog befelé a víz. A profit az profit, úgyhogy dolgozni kell, az eső viszont esik megállás nélkül, majd megtörténik a baj. Nagyjából ekkor kezdődik a film, bemutatva, hogy milyen is a bányamentés az 50-es években, a vidéki Japánban.
A sztori megtörtént eseményeken alapul és eléggé dokumentarista jelleggel forgatták le. Jó kis klausztrofóbiát okozó képsorok mutatják be a munkát, a bányászok életét odalent, majd a mentést is szépen lépésről lépésre, módszerről módszerre követhetjük végig. A kedvencem a búvár volt, marha jól nézett ki, ahogy próbált dolgozni a tárnában. Megvannak a jellegzetes ellentétek és az azokon felülkerekedés (a bányászok egy része koreai, ez sok mindenre magyarázat), sőt, még a sajtó munkájára is maradt egy kis idő. Szóval ez egy jó kis dokumentarista katasztrófafilm az 50-es évekből, bemutatva a drámát, a társadalmi helyzetet (sok ember sokféleképpen néz szembe a történtekkel és a felelősséggel), ma egy ilyen film nem lenne ilyen jó, mert ezek helyett a látványra és klausztrofóbia fokozására fókuszálnának. Tetszett, de bányász tuti nem lennék!
Utolsó kommentek