Egy divatbemutató kellős közepén egy tokiói toronyház legfelső emeletén, a liftben összeesik egy fekete férfi. Minden jel arra mutat, hogy meggyilkolták, ám a japán rendőrség hamar rájön, hogy a nyomok New Yorkba vezetnek.
A Kadokawa 1977-es hatalmas kasszasikere méltán tarolt a mozikban, hiszen a blockbusterek akkori királya, Sato Junya rendezte, Kadokawa Haruki pedig nem sajnálta a pénzt a produkcióra. Ennek megfelelően igazi nemzetközi, kontinenseken átívelő szövevényes krimit kapunk tehát, bemutatva a jó kis rasszista Amerikát, mi máson, Harlemen keresztül (persze a háború közelsége miatt a japán-amerikai ellentétek is benne vannak). Egy idő után kicsit túl sok benne a véletlen egybeesés, illetve a zárójelenet sem pont olyan, mint szerettem volna, ám a Kadokawa rengeteg írózsenijének egyike, Morimura Seiichi így álmodta meg a történetet. Nagyon bírtam benne a nagydumás, már messziről republikánusnak látszó amerikai zsarukat, a tokiói stábban pedig olyan hatalmas nevek találhatóak meg, mint Matsuda Yusaku, Tsuruta Koji, vagy éppen Mifune Toshiro, nem is beszélve a fekete fickóról, akit a sok-sok más filmben is feltűnő Joe Yamanaka játszott. Szóval ez egy igazi időutazás a csodálatos 70-es évekbe, ahol a tomboló diszkókorszak színes divatbemutatója mellett ott vannak a macho cigarettázó zsaruk, a fantasztikus kocsik (van itt minden a Chevrolet Camarótól kezdve a Porsche 928-ason át a Toyota Centuryig), na meg a nagytotálok a ma már nem létező New Yorkról. Szóval imádtam annak ellenére is, hogy vérbeli 70-es évek második felében készült filmhez méltóan kicsit lassabb és kicsit hosszabb a kelleténél.
Utolsó kommentek