Két özvegyasszony beszélget egy parkban, miközben a lányaik teniszedzésen vannak. A beszélgetés során pedig megelevenedik a nem éppen felhőtlen boldogságról szóló múlt.
Sylvia Chang második rendezése egy jó kis dráma, amiben egy nem túl gyakran megfilmesített felállás van a középpontba helyezve, avagy mi van akkor, ha két együtt felnőtt nő ugyanabba a férfibe lesz szerelmes. A legtöbb szirupos csoda nyilván ennek a szép, de hazug oldalát mutatja be, a másik oldal pedig ez a film. Gyönyörű, elgondolkodtató, emberi és túlságosan is életszagú ahhoz, hogy ne legyen benne némi személyes tapasztalat is. Nagyon jók a karakterek, semmi egydimenziósság nincs bennük, mindegyik hétköznapi figurának tűnik még azzal együtt is, hogy az ügyvéd nem éppen az ágrólszakadt fajta. Nagyon jók a dilemmák, mindegyik fél részéről, mindenki motivációja érthető, minden döntés érthető és az is tökéletesen érthető, amiről a két özvegyasszony beszélget. Szóval nem véletlenül hullott a filmre annak idején a díjeső, nagyszerű színészek (Sylvia Chang, Cora Miao, George Lam) adnak elő egy nagyszerű sztorit, aminek csak az eleje tűnik kínosan lassúnak, de amint beindul, már magával is ragad.
Utolsó kommentek