Egy hétköznapi diáklányt a 18. születésnapján a szülei azzal köszöntenek fel, hogy kap egy gyűrűt, ami a valódi anyjáé volt. Ez pedig csak az első sokk a lány számára a sok közül.
Ez egy kőkemény, egyben lenyűgöző tinédzser dráma, ami nemcsak a története miatt (akkoriban nyilván valós jelenség volt az, ami a lánnyal történik), hanem azért is érdekes, mert a rendezője egy bizonyos Wakamatsu Koji. A későbbiek során a pinku filmek legnagyobb alakjaként emlegetett Wakamatsu már ebben a korai alkotásában sem hazudtolja meg magát (nem hazugság a poszteren látható felirat, hogy 36 meztelen diáklány látható a filmben), de a bombasztikus promóció ellenére ezt a drámát egyáltalán nem kategorizálnám be a pinku filmek közé. A sokk, a dráma, az utókorra emlékhagyás érzete, a tagadás és a szembenézés a problémával mind nagyon erőteljes, ütős és valós, semmi túlhúzás, csöpögős dráma, vagy meghatásra törekvés nincs benne. Wakamatsu elképesztően jó rendező volt, az egy más kérdés, hogy milyen témákat dolgozott fel. Ez a korai filmje egy igazi mestermű, nem véletlen, hogy National Film Center Japan igyekezett megmenteni az eredeti kópiából, amit csak lehetett. Itt-ott nagyon látszanak a sérülések a filmen, főleg a szabadban játszódó jeleneteken még a hang sem mindig van meg, de mindez nem annyira zavaró, mert a felkavaró sztori valóban magával ragadja a nézőt. Nagyon jó film, a fürdőző lányok már csak a ráadás!
Utolsó kommentek