Hosszú-hosszú évek után ismét betekintést nyerhetünk a shibamatai Suwa család ügyes-bajos hétköznapjaiba, ahol időnként mindenféle apróságról mindenkinek eszébe jut Tora-san.
Valószínűleg mindenki úgy volt vele, hogy a 1997-es 49. rész, ami valójában a 25. rész kicsit kibővített és visszaemlékezősre hangolt változata volt, már sosem találkozunk többet Tora-san figurájával. Ezt nyilván csak Yamada Youji gondolta másképp és a sorozat kezdetének 50. évfordulójára előszedte a még életben lévő színészeket és adott nekik egy kicsit szomorkás, a sorozat korábbi részeihez kevésbé, a mostani modern filmek hangulatához sokkal inkább passzoló sztorit, amiben szépen meg lehet emlékezni a legendás Atsumi Kiyoshiról. A sztori teljesen új, de nyilvánvalóan rengeteg visszaemlékezés van benne a már említett apróságok révén (ami éppúgy lehet a dinnye, mint Mitsuo egykori barátnője), a vége pedig a totális, könnyfakasztó nosztalgia, ahogy egyesével felvonultatják néhány másodperc erejéig az összes egykori madonnát. Pont ezek miatt kicsit vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban, mert egyrészt a nosztalgiafaktor és a sok-sok eye candy miatt imádtam, arról nem is beszélve, hogy jó volt látni újra az alaposan megöregedett szereplőket (hiába, a 24 év az 24 év...). Másrészt viszont hiányoltam azt a hangulatot, amit Yamada mester a spinoffként felfogható What a Wonderful Family trilógiával tökéletesen megvalósított. Ahogy a spinoff, úgy ez a film is úgy van összerakva, hogy igazából bármikor lehet még folytatni, a kérdés csak az, hogy érdemes-e. Visszaemlékezésnek tökéletes, viszont frissesség terén a spinoff izgalmasabb volt, ellenben lehet, hogy a rebootként felfogható tavalyi tévésorozat (Boy Torajiro) jól sikerült.
Utolsó kommentek