Tora-san szokás szerint a lehető legrosszabb pillanatban érkezik haza, majd a szokásos óriási veszekedés közepette megtudja, hogy az egyik egykori barátnője, Lily beteg és kórházban van. Meglátogatni pedig nem is olyan egyszerű, mert a kórház Okinawán található...
Érzetre ez a jubileumi 25. film is kicsit olyan, mintha Yamada mesterék elgondolkodtak volna azon, hogy most kellene abbahagyni. Nincs álomjelenet az elején, nincs tömegbunyó a feliratok alatt, sőt, az egész sztori úgy van keretbe foglalva, mintha maga Mitsuo mesélné el jó 20 évvel később. Az okinawai helyszínek varázslatosak, de jócskán teret kap az amerikai hadsereg miatti élhetetlenség, ráadásul minden korábbinál jobban megismerhetjük, hogy Tora-san hogyan menekül el a kitárt kapuk elől. Szóval ez a rész is jó, de valahogy minden eddiginél szomorkásabb a hangvétele.
Utolsó kommentek