Egy szamuráj visszatér szülőhelyére, ahonnan nyolc évvel korábban menekülnie kellett, mert szembekerült a korrupcióval. Visszatértét nem nézik jó szemmel, ráadásul nem is igazán értik, hogy miért volt rá szükség.
Az operatőrből lett rendező, Kimura Daisaku egy hangulatos és jól sikerült jidaigekit hozott össze, amit a fiatalon elhunyt Hamuro Rin regényéből adaptáltak. Modern jidaigekihez méltóan lassú és alapvetően nyugodt hangvételű, így értelemszerűen nagyot ütnek benne és látványosak a ritkán előforduló párbajok és csaták. Ez utóbbiakat élveztem benne legjobban, Okada Junichi és társai nagyszerű munkát végeztek, még az egy a sok elleni jelenetek sem tűntek (túlzottan) életszerűtlennek. A csavarok és a különféle szálak hozzák a megszokott japános alaposságot és szemléletet, a virágnyelven írt levelektől kezdve egészen a fontos szerepet kapó kaméliáig. Gyönyörű tájakon, gyakran havas, téli tájakon játszódik, egyedül a zenéjével nem voltam kibékülve, a fő téma eleje nagyon hasonlít egy ismert nyugati dallamra. Ettől azonban ez még egy nagyon jó film, ilyenekből készíthetnének többet is!
Utolsó kommentek