Egy fiatal színházi rendező Ishimatsu történetét igyekszik színpadra állítani, ám a próbák egyáltalán nem úgy és abba az irányba haladnak, ahogy szeretné. A bemutató előtt nem sokkal rendezőnk csap egy görbe estét, aminek következtében hirtelen Ishimatsu testében találja magát.
Már-már meglepően jól eltalált vígjáték ez 60 évvel ezelőttről, aminek alapötlete akkoriban biztos, hogy friss és üde volt, nem úgy, mint manapság. A sztori első fele a lenyűgöző látványvilágú színházi próbáktól kezdve az Edo-kori kezdeteken keresztül (zseniális, ahogy mindenki aggódik az érthetetlen hülyeségeket beszélő Ishimatsuért) egészen az útra kelésig zseniális, fantasztikus hangulatú és magával ragadó. Ishimatsu utazása, vagy ha jobban tetszik, zarándoklata már kissé fásultabbra sikerült, nem elsősorban azért, mert már ismertem a történetet, hanem inkább amiatt, mert leginkább csak fárasztó mellékzöngéket tartalmaz, illetőleg ekkor már teljesen kiszámítható, hogy mi is fog történni a továbbiakban. A végjáték aztán ismét látványos, majd a modern időkben zajló zárójelenet kissé összecsapottnak hat. Szóval kissé fura volt Nakamura Kinnosukét modern öltözékben látni, meg a kezdeti varázs és lendület sem tart ki a film végéig, mindettől függetlenül szórakoztató, jópofa és érdekes darab. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, az alapjául szolgáló Ishimatsu történet ismerete sem feltétlenül szükséges hozzá.
Utolsó kommentek