A kis faluból származó nagypofájú, de eléggé együgyű Ishimatsu addig sertepertél, amíg valahogy csak be nem kerül Jirocho emberei közé. Szertelensége és forrófejűsége ott is bajba sodorja párszor, de aztán megbízzák egy felelősségteljes feladattal, egy kardot kell elvinnie egy szentélybe úgy, hogy nem kerülhet bajba közben.
Ennek a klasszikus jidaigekinek az a kis túlzással egyetlen érdekessége, hogy a még nagyon fiatal Katsu Shintaro a címszereplője. A legenda itt még szinte alig-alig hasonlít későbbi önmagára, ráadásul a kelekótya szerep is eltér a legendás karaktereitől. A körítés egyik része nagyon jó, tetszettek a már-már musicalre hajazó aláfestő zenék és dalok, látványosak voltak a helyszínek (főleg a teaültetvény), a hangulat pedig eleinte már-már bohózatba illően könnyed. A népmesei hős kalandja viszont eléggé tanmese jellegű, nem sok meglepetést tartogat, hiszen a szertelenségből és a forrófejűségből előre ki lehet találni mindig, hogy mi fog történni, ráadásul a két legnagyobb csata pont éjszaka zajlik, alig látni belőlük valamit. Ettől függetlenül kuriózumként mindenképp megéri megnézni egyszer.
Utolsó kommentek