A háború utáni káoszban néhány prostituált egy bombatalálatot kapott épületben húzza meg magát és arról ábrándoznak, hogy ha elég pénzük lesz, akkor zenés táncos klubbá alakítják át. A yakuzák és az amerikai military police uralta káoszban azonban nem olyan egyszerű pénzt szerezni még a prostituáltaknak sem.
A 60-as és 70-es évek egyik legendás rendezője, Gosha Hideo az utolsó filmjeinek egyikében meglepően melankolikusra vette a figurát. Igaz ugyan, hogy itt is megtalálhatóak a yakuzák, a rosszlányok, némi lincselés, meg hasonlók, de mégis, a film végére már-már teljesen művészfilmes allegóriákba csap át. Amellett, hogy nagyon hangulatos a történet, egy érdekes, ám eléggé kegyetlen világba enged betekintést, ahol nem számít semmi, csak a túlélés. Jellegzetesen látványosak voltak a bunyók és a csetepaték, kellőképpen őrültek az amerikaiak, kifejezetten élvezetesek voltak a zenei betétek, szóval ez egy színvonalas és érdekes film, talán egyedül a hosszába tudnék belekötni, mert időnként mai szemmel nézve túl voltak húzva az egyes jelenetek. Persze nem Gosha volt az első, aki filmre vitte Tamura Taijiro regényét, remélem a korábbi változatokat is sikerül megnézni egyszer.
Utolsó kommentek