Kedvenc nyomozónk és kissé tökkelütött segédje ezúttal egy lány eltűnése ügyében nyomoz. A kezdetben sima lerázási esetnek tűnő ügy azonban, ahogy az lenni szokott, sokkal bonyolultabb és veszélyesebb, mint aminek elsőre látszik.
Végre megérkezett a régen várt harmadik rész is, ami az elsőhöz hasonlóan ismét a fagyos sapporoi télben játszódik, nem pedig nyáron, mint a második. A mellékszálak poénosak, a korábbi részek jól eltalált mellékszereplői is feltűnnek itt-ott (főleg a sztoikus yakuza tetszett), ahogy a két főhős cívódásai és a jellemük különbségéből fakadó veszekedések is szórakoztatóak. Ami talán kevéssé erős ezúttal, az a sztori, ami igaz ugyan, hogy csavaros, van benne minden (lehet nevetni, borzongani és sírni is rajta), valahogy mégis hiányzott belőle valami, amitől igazán emlékezetes lesz. Talán pont az volt a gond vele, amit a szereplők is kimondanak (tényleg csak ezért tette?), vagy lehet, hogy már így a harmadik részre megszokottá váltak (kifulladtak?) az egészben rejlő lehetőségek? Az angol címből adódóan vélhetően ez az utolsó moziváltozat, lehet, így pont meg is éri befejezni. Ja és Sapporóba mindenképp el kéne jutnom egyszer!
Utolsó kommentek