Apuka hosszú évek után találkozik újra a legidősebb fiával, akit frissen engednek ki a pszichiátriáról, ahová bipoláris zavarai miatt került. Az együtt élés azonban mindkettőjük számára nehéz, a fiú társadalmi beilleszkedéséről nem is beszélve.
Egy újabb gyöngyszemre sikerült akadni a Hongkongból nem túl gyakran kikerülő, komoly hangvételű, elgondolkodtató, társadalmi problémákat és nehézségeket taglaló drámák között. Nem véletlenül ritka arrafelé az ilyesmi, hiszen nehéz rá pénzt összekalapozni. A Mad World is alig több, mint 250 ezer USA dollárból készült, viszont ez egyáltalán nem látszik meg rajta, Wong Chun rendező és stábja fantasztikusan palástolja a szegényességét. De egy ilyen sztorihoz amúgy is elsősorban remek színészek kellenek, akik akár egy szobában is eljátszanak bármit, Eric Tsang és Shawn Yue személyében pedig itt is vannak. Már az első percekben megvett, ahogy Tsang látványosan szorongva várja a fiával a találkozást, aztán a már-már félelmetesen nyugodt és teljesen normálisnak tűnő Yue-vel összefut. A bajok előli szembenézések és menekülések boncolgatása közben van néhány kissé kínosan feszengős rész (főleg a keresztény gyülekezetes), de ezek mind-mind csak azt erősítik, hogy milyen nehéz helyzetbe is kerülhet valaki, akár a véletlennek köszönhetően. Mellékesen pedig a hongkongi lakáshelyzetbe is kap a néző egy elég kemény betekintést, Budapesten sokszor-sokszor jobb az életminőség... Szóval ez egy erőteljes, provokatív, elgondolkodtató, jó film, nagyszerű színészekkel, ügyes aláfestő zenékkel (Shawn Yue énekesnek sem utolsó), de ez nem az a téma, ami miatt újra és újra előszedné az ember, hogy belenézegessen.
Utolsó kommentek