A követhetetlenül kaotikus és értelmetlen történet a Sword of Light nevű artifact körül bonyolódik, elvileg hőseink annak segítségével tudnák eltenni láb alól az uralkodót különféle mágikus trükkökkel rabul ejtő Kilencfarkú Rókát és a még nála is gonoszabb főgonoszt. A kard megszerzéséhez persze keresztül-kasul kell átutazni egy komplett számítógépes játék térképét kitevő CG univerzumot.
Fáj belegondolni, hová satnyult el a 90-es években virágzó, gyönyörű, sajátos hangulatú wuxia műfaj, amit a számítógépes grafika térhódítása egyértelműen tönkretett. Persze nem egyedüli bűnös ebben a CG, a nyitás a mandarin piac felé legalább annyit tett hozzá a sírásáshoz. Pedig az alapok megvannak, hiszen ezúttal is egy XVI. századi regény szolgáltatta a forgatókönyvet, helyi szinten elég korrekt büdzsé állt rendelkezésre és amikor éppen nem animáltak a karakterek, akkor nagynevű színészek kölcsönzik nekik az arcukat, de mindez mit sem ér akkor, ha folyamatosan csak az a cél a készítők előtt, hogy minél grandiózusabb, minél lenyűgözőbb virtuális valóságot prezentáljanak az arra fogékonyak számára. Sajnos nem tudom, mennyi ilyen ember lehet, de irigylem őket, mert csak ők tudják értékelni ezt a produkciót. Az irdatlan mennyiségű grafika minősége egyébként a közepes és a silány között váltakozik, a CG figurák többsége össze van lopkodva innen-onnan (pl. Predátor arcú homokféreg a Dűnéből, harcos csecsemő a Monster Hunt-ból, stb.), de ez még nem lenne akkora gond, ha lenne valami súlya, feszültsége a sztorinak, ez azonban nincs, sőt, igazából marhára nem is érdekes, mert úgysem lehet követni. Kár volt rá elvesztegetni az időt, bár így is csak két részletben sikerült végigszenvednem.
Utolsó kommentek