Egy újabb eposzi magyarázat arról, hogy hogyan és miért keveredtek kínai önkéntes haderők a Koreai Háborúba, mindez megtűzdelve a frissen alakult Kínai Népköztársaság nemzetközi elismertségi problémáival.
Amint a logók között feltűnik az Augusztus 1 filmstúdió neve, már lehet tudni, hogy mire számítson a néző, ahogy arra is lehet számítani, hogy remekül fog "szórakozni" a mindent elárasztó propagandán. A rendező Chen Kaige, aki már nem először merül bele a témába, elvégre ő volt a producere az ugyanezt feldolgozó Battle at Lake Changjinnek is. Már az elején nyilvánvaló, hogy a propaganda nagyjából ugyanaz minden propagandafilmben (a japánoknál is felmerült ugyanez a probléma, hogy az ellenség gazdasága 100x nagyobb az övékénél, lásd Yamamoto Isoroku történeteit) és valahogy végig az volt az érzésem, hogy brutálisan eltúlozzák az amerikaiak gonoszságát, fennhéjázását és hülyeségeit, egyszerűen képtelenség elhinni, hogy MacArthur tábornok ekkora barom lett volna, aki folyton a saját renoméja ellen dolgozik. Ezzel ellentétben természetesen Mao elvtárs megfontolt, bölcs, előrelátó, Zhou Enlai pedig jóképű, mint mindig. Viszont a Battle at Lake Changjinnel ellentétben ebben a filmben legalább vannak koreaiak is. Szóval ebben a filmben is csak a propaganda szórakoztató, az egyoldalúság inkább irritáló (bár lehet, hogy kínaiként ez nem így van), a háború brutalitását bemutató rengeteg jelenet meg egy idő után már inkább közönyt kelt, mintsem látványos. Vagyis, a néhány évvel ezelőtti propagandafilmek jobbak voltak, úgy látszik, az erősödő politikai szigor még ezeket is elrontja. A témának viszont jó lenne már utánaolvasni, mert biztos, hogy rengeteg érdekességre lehet bukkanni benne.
Utolsó kommentek