A különféle okok miatt menekülő nőket befogadó Toukeiji buddhista templom életébe nyerhetünk betekintést az 1840-es évek környékén néhány újonnan oda érkezett nő történetén keresztül, abban az időben, amikor az egyre szigorúbb hatóságok egyre több szórakozást tiltanak be.
Nagyon szép, nagyon látványos, nagyon hosszú és kellőképpen dramatizált, valós eseményeken alapuló mozi ez, ahogy azt Harada Masato rendezőtől már régóta megszokhattuk (lásd még Climber's High, Kamikaze Taxi, Chronicle of My Mother). Az első fél órában csak pislog a néző, hogy mi is zajlik itt, valahogy kevéssé jött át, hogy ki mit akar és miért is igyekszik ennyire a templomba, valószínűleg a japán néző számára egyértelműek a dolgok, így nem magyarázzák túl. Aztán szép lassan kezd otthonossá válni ez a világ, benne a jellegzetes japános sajátosságokkal, majd ahogy halad előre a történet, úgy vált át a hangulat is egyre inkább drámaivá, érzelmessé. Ugyan nem beszélhetünk kimondott szamurájfilmről, hiszen nőkről szól a történet, mégis van benne egy látványos éjszakai csetepaté lampionokkal és élethű koreográfiával. Mindezt pedig a modern japán mozi színe-java adja elő, a főbb szerepekben olyan nagy neveket találunk, mint Mitsushima Hikari, Toda Erika, Kirin Kiki, Tsutsumi Shinichi, vagy éppen Yamazaki Tsutomu. Akit érdekel a japán történelem nem háború orientált része is, annak kötelező darab.
Utolsó kommentek