Főhősünk egy igazi játékfüggő fotelkommandós, aki az iskolán kívül csak lövöldözős játékokkal foglalkozik. De vajon tényleg csak virtuálisan lehet hős belőle?
Továbbra is hatalmas rajongója vagyok a modern kínai filmeknek, mert hihetetlen témákat tudnak egész hihetetlen módon bemutatni. Itt van minderre a legújabb példa, az On Line, ami úgy szemlélteti a számítógépes játékok minden érdekességét, szépségét és veszélyét, hogy közben még a kínaiakra jellemző módon némi (elképzelhető, hogy csak általam belemagyarázott) propagandát is kapunk. Pedig sztori gyakorlatilag nincs is (egy lövöldözős játék egyik pályájának sztorija tölti ki a másfél órát megtűzdelve némi "nem virtuális" mondanivalóval), ami van, az is inkább vicces, mint komolyan vehető, viszont közben lenyűgöző képi világgal kerülünk bele a főhős által játszott játékba. Ebből kifolyóan pedig a film java részét a szépen megkoreografált, pörgős, látványos akciójelenetek teszik ki, amik csak amiatt nem öncélúak, mert tudjuk, miről van szó. Igazi guilty pleasure módon zseniálisak a maguk egyszerűségében a magyarázatok, a fordulatok és a végkövetkeztetés is. Imádtam, bár minden kínai film ilyen minőséget hozna!
Utolsó kommentek