A meglehetősen lobbanékony, de igencsak balfék rendőrt a feljebbvalói hirtelen bepasszítják beépített ügynöknek a rettegett yakuzák közé. Emberünk pedig, ha már ott van, akkor egyrészt igyekszik úgy beépülni, ahogy csak lehet, másrészt más téren is férfivá érik.
Ha messziről tekintünk le erre a filmre, akkor akár óriási elvárásaink is lehetnek. Miike Takashi a rendező, tele van yakuzával, meg rájuk vadászó rendőrökkel, megannyi nagy név a szereplők között (többségük sok-sok yakuza szereppel a háta mögött) és persze itt is az egyik fő cél a hatalom átvétele a rivális bandától. Azonban ez már a modern Miike, így egy hagyományos értelemben vett yakuzafilmre badarság is volna számítani. Emiatt biztos lesznek, akik nagyon lehúzzák a filmet, nem alaptalanul, de érdemtelenül. Ugyanis a modern Miike mozikhoz méltóan itt is megkapja a néző a rendezőre olyannyira jellemző, abszurd humort, a vérbeli képregényfigurákat a szereplők között, a váratlan fordulatokat és persze a jócskán szelídebbre vett, perverz helyett már csak pajzán mellékzöngéket. Csalódást inkább az okoz, hogy az egész egy idő után fárasztó, ahogy halad az idő előre, úgy veszít a sztori a lendületéből és jó 20-25 perccel hosszabb, mint kellene. Pörgősebb tempóval és kidolgozottabb bunyókkal sokkal jobban beszívott volna a maga világába, így viszont csak a kezdeti képregényes szkeccsek, a debil gonoszok, a röhejes dalocskák és Naka Riisa pár perce marad emlékezetes belőle. Nem volt rossz, de Miike tud ennél sokkal jobbat is.
Utolsó kommentek