A Második Világháború végén a japán aranykészlet fura kezekbe került és onnantól kezdve egy titokzatos "M-Fund" nevű társaság rendelkezik óriási tőke felett. Legalábbis ebben hisz egy piti csaló, aki hirtelen egy nemzetközik gazdasági összeesküvés, valamint egy oroszul is jól beszélő társaság kellős közepén találja magát.
Hm, talán gazdasági krimiként lehetne leginkább megfogni ennek a filmnek a műfaját. Van ehhez hasonló történet sok, de vagy túlságosan leegyszerűsítettek (főleg a hollywoodiak), vagy akcióorientáltak (pl. Overheard), vagy túlbonyolítottak, mint a The Human Trust. Amíg a teljes homály van a történetben, addig egész szórakoztató, de úgy nagyjából az első 45 perc végére elmúlik ez a varázs és onnantól meglehetősen unalmasan csordogálnak az események, ráadásul elég hosszan, mert több, mint 140 perc a játékidő. Ahogy több hasonló sztorinál már korábban, úgy itt is azt éreztem, hogy egy ilyen történetet sokkal jobban, átélhetőbben lehet regényben elmesélni, egy filmhez túl kevés látványos dolog történik benne. Pedig a készítőkön nem múlt semmi, igencsak impozáns a nemzetközi szereplőgárda, változatosak a helyszínek (főleg az orosz Távol-Keleten felvett jelenetek tetszettek), de maga az, hogy folyton a pénzügyekről, tőzsdéről, meg a fennálló világrend megváltoz(tat)ásáról beszélgetnek hőseink, eléggé unalmas egy idő után. Kár érte, nem lesz ott 2013 legjobb japán filmjei között, még Moriyama Mirai szórakoztatóan gyatra angolja ellenére sem.
Utolsó kommentek