A Showa-éra legvégén, 1988-ban játszódó történet főszereplője egy kanos tinédzser, aki felfedezi magán, hogy mennyire hasonlít a nem éppen jólelkűségéről elhíresült apjára, ráadásul a felnőtté válás sem megy problémamentesen.
Egy újabb jó kis film a kedvenc zsáneremből, azaz a csendes, ráérősen hömpölygő, kisemberek érdekes történeteit boncolgató darabokból. A poszterből kiindulva nem pont azt kaptam, amit vártam, de így még talán jobb is, egy efféle, szigorúan 18 pluszos, egyszerre pikáns és kegyetlen történetet tényleg csak Japánban tudnak ennyire természetesen leforgatni. Aoyama Shinji nagyon jól találta el a hangulatot, gyönyörűen mutatja be a színhelyként szolgáló kisvárost, a szereplőkről nem is beszélve. A szokás szerint regényből adaptált sztori pedig igencsak elgondolkodtató...
Utolsó kommentek