Shizuo 42 éves, a szülői házban él apjával és Suzuko-val. Mivel régóta nincs normális melója, ráadásul eléggé idegesítő dolgai vannak, így apja folyton úgy korholja, mint egy gyereket, hogy komolyodjon már meg végre. Shizuo pedig komolyságának bizonyítékául kijelenti, hogy márpedig belőle mangarajzoló lesz...
Talán nem meglepő a fentieket olvasva, hogy ez is egy manga adaptáció, aminek szerzője némi önéletrajzi elemeket is belefűzött a történetbe. Nagyon elgondolkodtató az egész, főleg abban az esetben, ha az embernek van a főhőshöz hasonló, a korához képest nem kifejezetten felnőtt ismerőse (ha meg a néző magára ismer, az valószínűleg külön elgondolkodtató lehet). Ügyes a tálalás is, hiszen ez egy alapvetően könnyedre hangolt mozi, tele poénokkal, de valahogy mégiscsak keserédes, ahogyan hőseink (mert Shizuo két, teljesen eltérő életutat bejárt haverjáról is megtudunk ezt-azt) próbálnak a maguk módján érvényesülni a világban. Hármójuk példáján keresztül sokkal érthetőbb lesz az egész, egyúttal kicsit fájdalmas is. Szóval, ez egy igazi, jellegzetes, nagyszerű japán film abból a műfajból, ami nekem személy szerint legjobban tetszik. Kisemberek egyszerű, de elgondolkodtató sztorija, amiben a néző tulajdonképpen együtt nevet és együtt sír a szereplőkkel.
Utolsó kommentek