Zou, a fiatal lány nagy célja, hogy műsorvezető, riporter legyen egy tévétársaságnál és ne kelljen mindenféle alja irodai munkákat végeznie. A válogatón sikert is arat, majd hirtelen, váratlanul megnyílik előtte a showbusiness világa. De vajon tényleg ezt akarta? Az álmok teljesülésével a boldogság is elérkezik?
Ismét sikerült egy imádnivaló kínai tanmesét kifogni, amiben a modern kínai életből vett példával próbálják a népnevelést folytatni. Tulajdonképpen pont tökéletesen van eltalálva a hangvétel és a karakterek, azaz sem a sztár, sem a főszereplő lány nincs kisarkítva, a kamerás srác pedig aztán abszolút nem. A menedzserekben nem vagyok biztos, de ott, ahol csak és kizárólag a pénz diktál, elképzelhető, hogy ilyen alakok rohangásznak. Tökéletesen átérezhető az a csalódás, ahogy a főszereplő rájön, hogy ő nem ilyen lovat akart és hogy nem olyan egyszerű kimászni ebből, mint gondolta volna előtte, ahogy az is, hogy hogyan változnak meg a magányos pekingi séták. A kíméletlen modern pekingi meséhez pedig tökéletes hátteret ad a rideg betondzsungel, amiben csak a Mao elnök portréját felvonultató Tienanmen téren süt a Nap. Zhang Lixin nagyon csinos, az "átváltozása" érzékletes, Wang Kai fizimiskáját bírtam, ahogy rajta keresztül mutatják be a sztárságot (a koncerten a kékre festett haj igazi "hát ez meg mi?" élményt hoz), szóval az összkép határozottan pozitív, továbbra is nagyon tetszenek a modern kínai mesék.
Utolsó kommentek