A közeljövőben egy friss, a DNS vizsgálatán alapuló technológia segítségével a kutatók hamarabb rátalálnak egy gyilkosra, mint a rendőrök. Ám hamarosan a csoda technika csődöt mond és az újabb gyilkosságoknál már nem segít, így a kissé régimódi zsarura hárul, hogy kinyomozza az igazságot.
Mostanában szinte futószalagon filmesítik meg Higashino Keigo regényeit, ami igen jó dolog, elvégre az író jó 30 éve szinte ontja magából a rejtélyes detektívregényeket. De lehet, hogy mostanában kicsit túlzásba vittem a regényeiből készült adaptációk megnézését, így a Platinum Data annyira nem nyűgözött le, mint mondjuk a Kirin no Tsubasa tette. Pedig, amit a Rurouni Kenshin filmmel elhíresült Outomo Keishi letett az asztalra, az egyáltalán nem rossz, sőt! Látszik, hogy nem sajnálta a Toho a pénzt a produkcióból, lenyűgözőek a díszletek, látványosan bombasztikusak a címszereplő gép képernyői, akárcsak az akciójelenek, amikben minden benne van, amivel Hollywood is dicsekedni szokott (autós/motoros üldözések, lehetetlen helyeken futkosások, robbanások, stb.). A tempó azonban japánosan lassú, ráérősen adagolják az információkat és talán emiatt is kevéssé érzi a néző a feszültséget. A korábban látott Higashino regényadaptációkhoz képest pont ez a kissé hollywoodias körítés nem tetszett benne, az elején a kissé sci-fi-s felütés viszont meglepően jó volt. Összegezve, egyáltalán nem rossz mozi ez, de vannak ennél jobb adaptációk is.
Utolsó kommentek