A Boshin-háborúban, illetőleg a Toba-Fushimi csatában rettegett gyilkosként elhíresült Hitokiri Battousai a Meiji éra beköszöntétől kezdve mások megsegítését tűzi ki céljául, mégpedig úgy, hogy nem öl. Rurouni Kenshin néven bolyong, amikor 10 évvel a harcok lezárulta után találkozik egy lánnyal, Kaoru-val, akinek muszáj segítenie, mert a környéken ólálkodik egy Hitokiri Battousai, valamint egy minden gátlástól mentes ópiumgyáros is.
Ez bizony egy vérbeli, akciódús szamurájfilm, ám mégis meglehetősen különbözik az eddig megszokottaktól, talán leginkább a szintén kissé rendhagyó Tajomaru-hoz lehetne hasonlítani. Mivel a forrás egy híres manga/anime, így belekerült némi fantasy jelleg (álarcos harcosok, böhöm nagy kardok, fura lőfegyverek, stb.), de szerencsére egyáltalán nem rontanak sem a látványon, sem a sztorin. A hitelességet amúgy sem lehet számonkérni egy manga adaptációnál, pláne akkor, ha igencsak gyerekfejű főszereplők vannak benne, de az Azumi-t sem a hitelességéért szerettük anno. Egy látványos, szórakoztató, teljesen korrekt, akciódús mozit kap a néző, ami annak ellenére, hogy eléggé sötétre van hangolva (ez az egyébként nagyon szép képi világon is meglátszik), itt-ott ügyes poénokkal oldja a feszültséget. Mégis, a legerősebb eleme az egésznek a hosszas harcok kivitelezése, amik abszolút nem önismétlőek, ráadásul van köztük pusztakezes harc éppúgy, mint lőfegyveres, valamint rengeteg vívás, amiben megismerhetjük Kenshin jellegzetes kardját. Jó film, készíthetnének ehhez hasonló, pörgős jidaigeki-t jóval többet is!