Egy építészmérnököket képző felsőoktatási intézményben tanuló diákok eleinte könnyed, majd egyre komolyabb és borúsabb élettapasztalatait követhetjük végig, külön kihangsúlyozva a jellegzetesen kínaiasan depressziós szerelmi próbálkozásokat.
A sulis, felnőtté válásos, mély mondanivalójú filmeket mindig is imádtam. A legtöbb jót Japánban készítették, de az utóbbi időben a tajvaniak is egyre magasabb színvonalú kis mozikat hoztak össze ebben a zsánerben. Most már a kínaiak is feltörőben vannak, bár a rendező, mindenki kedvence, Vicki Zhao tajvani. A sztori és a leszűrt tapasztalatok, jó kis zanzás összefoglalók a szereplőktől nagyon tetszettek, de az összkép azért közel sem tökéletes és nem csak a jócskán túlhúzott, több mint 2 órás hossz miatt. A forgatókönyvben maradtak hézagok itt-ott, nem sikerült tökéletesen adaptálni a forrásul szolgáló regényt (arra nem is gondolnék, hogy abban sincsenek az itt ki nem fejtett dolgok benne, pl. a fiús külsejű lány későbbi kalandjai). Az is tetszett, hogy az amúgy kortalan cselekményt szépen egy kis nosztalgiát felvonultatva a 90-es évek elejére helyezték, még a mobiltelefonok kora elé. Tanulság is van benne bőven, pl. nem akarnék kínai koleszban lakni, mert megőrülnék attól a tömegtől, nyüzsgéstől és zajtól, ami ott van (a filmben se bírja mindenki). A helyi popballadákra és tévés szappanoperákra hajazó könnymennyiségből viszont lehetett volna visszavenni egy keveset. Remélem, a következő Vicki Zhao mozi még jobb lesz!
Trailer
Faye Wong zenéjére egy klip belőle
Utolsó kommentek