A magányos leányzóra csak a macskák ragadnak, így macskakölcsönzőt üzemeltet magányos emberek számára.
Ogigami Naoko már több nagyszerű filmet tett le az asztalra (Kamome Shokudo, Megane), amiket elsősorban a remek, kissé álomszerű hangulatukért lehet szeretni, nem pedig a történetért magáért. Nincs ez másként a Rent-A-Cat esetében sem, egy egyszerű alapötletből (ha minden igaz, a rendezőnő ismerősének elpusztult a macskája és akkor villant be, hogy milyen jó lenne egy macskakölcsönző) épített fel egy kissé repetitív sztorit (ugyanaz a téma ismétlődik, de mindig kicsit más a végkifejlet). Tulajdonképpen amit kap a néző, az teljesen rendben van, a macskákon jókat lehet virulni, az "ügyfelek" között is van 1-2 érdekesebb alak (az autókölcsönzős talán a legjobb), a záró képsorok rajzolt macskái fenomenálisak, még a korábbi filmekre jellemző értelmetlen kötődés is megvan a szereplők között (mindenki vezetékneve a Yoshi karakterrel kezdődik), de mégis, hiányzik belőle az a varázs, ami a Megane-ben odaláncolta az embert a képernyő elé. Talán pont a sztori lényegét adó magány lehet az oka...