Ázsiai filmek röviden

A festői környéken levő krokodilfarmról felvásárolják a jószágokat, hogy az ínyenc vendégek asztalán végezzék, ám a legnagyobb, név szerint Amao valahogy megszökik, rettegésben tartva a fél környéket. A környék másik fele pedig elkezd rá vadászni.
Ez kérem egy filmtörténeti mérföldkő, mégpedig abból kifolyólag, hogy ez az első kínai óriásszörnyes(?) film, amiben a jószágot teljes egészében számítógépes eszközökkel varázsolták a mozivászonra (szerencsésebb helyeken), illetve képernyőre. A grafika tulajdonképpen rendben is van, értve ezalatt, hogy az élethűségével ugyan nem csapja be az emberi szemet (a kritikusoknak: mutasson valaki egy szörnyet, ami igen), de egész korrekten néz ki, a felkapott koreai The Host-nál legalábbis mindenképpen (igaz, az már jó régi). Hogy mennyire viselkedik úgy, mint egy krokodil, az már más kérdés. Ami miatt viszont sokan lehúzták a sztorit, az elsősorban az, hogy kínai, így a cenzúra és a korhatár besorolás hiánya miatt (igen, Kínában nem lehet 18+-os filmet forgatni!) nem lett se brutális, se gusztustalan, se kőkemény, se igazán félelmetes. Sőt, a krokodilvadászatot leszámítva leginkább egy ütődött vígjátékról van szó a kétbalkezes zsaruval, a pénzéhes leányzóval, az idióta éttermesekkel, stb. Még kisgyerek is van, aki a krokodil jóbarátja. Tehát, még véletlenül sem szabad komolyan venni, mindössze egy jó kis guilty pleasure szórakozásnak!