Tékozló fiú hazatér Tokióból, hogy elintézze a dolgokat az elhunyt apja után maradt örökség, egy közfürdő kapcsán, amit el kéne adni. A fürdő azonban üzemel, ráadásul az öccse kifejezetten ragaszkodik hozzá, a helyiek pedig nagyon szeretik.
Nem gondoltam volna, hogy a Thermae Romae után van még bármi értelme filmet forgatni Japánban a fürdőkultúráról, de szerencsére Suzuki Masayuki és stábja másképp gondolta, így lazán leforgatták 2023 eddigi legjobb (hangulatú) japán filmjét, amelyet ráadásul saját kútfőből hoztak össze, nem pedig valamilyen regény, manga, vagy egyéb adaptációja. Sőt, épp ellenkezőleg, a film ötlete alapján készült spinoff manga az egyik szereplő, Akiyama Izumi karakterével. A sztori maga zseniális ötlet (úgy mutatják be a fürdőkultúrát, mint ha a teaszertartás, az ikebana, a dzsúdó, vagy bármelyik hasonló "út" egyike lenne), a kidolgozás pedig a japán drámák legszebb hagyományait követi, a néző együtt sír és együtt nevet a szereplőkkel, de azért ezúttal szerencsére a könnyedebb hangvétel az erőteljesebb. Imádtam, hogy tele van híres színésszel, a kisebb-nagyobb szerepekben is régi ismerősök (Sasano Takashi, Terajima Susumu, Wentz Eiji,stb.) bukkannak fel és bohóckodnak kedvükre. Külön tetszett a helyszín, mert nem is olyan régen az Edo-Tokyo Open Air Architectural Museumban láttam egy szinte egy az egyben ugyanígy kinéző közfürdőt, mint amit a filmben is használnak. Tagadhatatlan, hogy az embernek a film láttán azonnal fürdőzni támad kedve és még a ripacs Atsugiri Jasont is megbocsátja mindezért, illetőleg ismét bebizonyosodott, hogy minden filmet látni kell, amelyben Hamada Gaku az egyik főszereplő.
Utolsó kommentek