A poszterből egyenesen kikövetkeztethetően a XVIII. század végén aktív, akkoriban kétes megítélésű festő, Sharaku dramatizált (és nagy eséllyel fiktív) életútját követhetjük végig.
A jól eltalált 2020-as Hokusai után nyilvánvaló volt, hogy a korszak többi nagy nevű festőjére és művészére is érdemes sort keríteni, ha épp talál róluk valami filmet az ember. Ez az 1995-ös darab annak idején elég jó kritikákat kapott és több híres fesztiválra is eljutott (pl. Cannes), így nem is okoz csalódást, főleg úgy nem, hogy nemrég láttam a Hokusait és annak alapján rengeteg dolog ismerős volt. Tetszett, ahogy elmagyarázzák benne, mi a különbség Sharaku és Utamaro művészete között, tetszett, ahogy bemutatták a korabeli viszonyokat (hiába vagy nagymenő, ha a nevedet nem ismeri senki), jópofák voltak a zenés-táncos betétek, meg persze a színházi előadások is. A borzalmas angol felirat ellenben kiábrándító és kizökkentő, röhejes, ahogy a japán nevek helyett a kandzsik kínai olvasata látszik, ez persze nem a film hibája. Összességében a Hokusai jobb és látványosabb film, de Sharaku történetét sem érdemes kihagyni.
Utolsó kommentek