Eltűnik egy yakuza főnök, Kakihara pedig elkezd nyomozni, hogy vajon mi lett vele. Úgy tűnik, egy rivális yakuza csoportosulás áll a dolgok mögött, ráadásul közben Ichi is takarít.
Egy újabb legendás klasszikus, az ázsiaextrém hullám talán legtöbbeket magával ragadott darabja, amelyet eddig (félig-meddig tudatosan) kerültem. Végül azért szántam rá magam, mert kíváncsi voltam, hogy 20 évvel és vagy 2000 filmmel a hátam mögött nyújt-e valami hasonlót, mint azoknak, akik a bemutatás idején (és csak néhány japán filmmel a hátuk mögött) látták. Nos, ahogy sejtettem, 2022-ben már (nekem) nem üt nagyot, igaz, nagy eséllyel 2001-2002-ben viszont rosszul lettem volna tőle. A sztori hülyeség, atmoszféra nincs (igazi manga adaptációként mindenki a legkiszámíthatóbb módon aprítja a többieket), a karakterek túlnyomó többsége igazi papírmasé figura, egyedül Kakihara jobb egy kicsit a többieknél, a brutalitás és a kegyetlenkedés meg annyira túl van húzva, hogy igazából immunis lesz rá az ember. Érteni vélem, hogy anno miért szólt nagyot, de ez inkább annak szólt, hogy sokaknak csak ez (vagy a legalább a kevesek egyike) volt a japán film és mivel rögtön ezzel kezdtek, ezek után szinte minden csalódásnak hatott. Vagyis, olyan ez, mint mondjuk az Amerikai nindzsa volt, a maga korában imádta, aki látta, de meg kell hagyni emléknek, nem szabad érettebb fejjel újranézni.
Utolsó kommentek