A film címe nem szerepel a filmben, elvégre ez egy emlékmű, amelyet a történetben szereplő, a háborúban nővérként szolgáló diákok emlékére emeltek.
Ez a film 1953 egyik legnézettebb darabja volt és hasonlóképp brutális, mint az akkoriban bemutatott legtöbb háborús alkotás (akár magyarokat is lehetne említeni). A rendező, Imai Tadashi igazi háborúellenes nézőpontból mutatja be a történetet, ahol a harcokból leginkább csak a légierő által ledobált bombákat, meg gépfegyver sorozatokat lehet látni, a főszereplők pedig embert próbáló módon igyekeznek túlélni, illetve élni. A nehézségek és a tragédiák bemutatása olyan sikeres és olyan töményen sok van belőlük, hogy (az utóbbi idők kínai háborús hősi eposzaihoz hasonlóan) a néző egy idő után immunis lesz rájuk. Az érdekesebb részek azok, amelyekben a néhány szép pillanatot igyekeznek megragadni (a lányok helyi dalokat énekelnek, cukorkát kapnak, fürdenek a patakban, stb.). Elgondolkodtató tehát, ahogy látjuk, hogy egy generáció számára nem adatott meg a békés ifjúkor, egyben remélhetjük, hogy ez nem jön vissza többet. A háborúellenes narratívát viszont jóval később Obayashi Nobuhiko jóval emészthetőbben mutatta meg több filmjében is.
Utolsó kommentek