Egy újságírónő az AIDS betegségről gyűjt információkat, ezek egyike pedig maga a teszt és szűrés, amelyen ő is részt vesz. Itt találkozik Keikóval, akiről hamarosan kiderül, hogy fertőzött, viszont nem nagyon akar beszélni róla.
Fura belegondolni, hogy már több, mint 30 éve annak, hogy az AIDS hétköznapi téma volt. Mára kikopott a közéletből, talán megszokta az emberiség, vagy fene tudja. Mindenesetre ez a film minden téren igazi tipikus 30 évvel ezelőtti mozi, már az elején a kezdetleges 3D grafikával ábrázolt magyarázat visszarepít az időben, aztán a szereplők öltözete, a rövid diszkójelenet, meg minden egyéb is. Maga a sztori pedig afféle tanmese, de ezúttal jó értelemben, mert elég sok aspektusból igyekszik bemutatni a betegséget, a fertőzöttekkel szembeni előítéleteket, a fertőzöttek és szeretteik problémáit, mindehhez pedig tökéletes találat az újságírónő karaktere. Az, hogy az egészet a japán drámák szokásos mindenáron a nézőt meghatni próbáló módon vezetik végig, ennél a sztorinál bocsánatos bűn. Az amúgy a yakuzába beépült nők történeteiből regényfolyamot író és azzal elhíresült írónő, Ieda Shoko regényét tehát nagyon jól sikerült adaptálni, erre pedig garancia volt a rendező "Mr. Blockbuster", avagy Sato Junya, akinek igazából egyetlen rendezői jellegzetessége van, hogy mindig ráérez, miből lesz a nagy siker. Ez a filmje is jó, elgondolkodtató, de tény, hogy már csak a téma miatt is kicsit nehezen nézhető. Szívesen megmutatnám annak a szónoknak, aki anno a középsuliban beszélt nekünk a témáról és folyton azt emelte ki, hogy Japánban nincs AIDS-es. Hát tessék...
Utolsó kommentek