Egy falusi festő élete ígéretesen alakul, egy jómódú idegen kér tőle egy portrét, majd lesz egy új, szemrevaló szomszédja is az elhagyatott erődben. Aztán a dolgok igencsak másképp alakulnak, de ott vannak a buddhista szerzetesek is.
Ez a hatalmas klasszikus is kimaradt idáig, rengeteg helyen olvastam róla és beszédes az is, hogy a 9. helyen van a 20. század legjobb kínai filmeket tartalmazó listáján. Három óra, de csak az elején kalandozott el róla a figyelmem, utána magával ragad és beszippant a Strange Tales of Liao Zhai világába, oly sok más feldolgozáshoz hasonlóan. Az egyszerű főhős nyomozása, a jó kis horrorisztikus pillanatok a sötétben, a viszonylag későn előkerülő, de igencsak látványos, korai effektekkel feltuningolt wuxia csaták mind-mind lenyűgözőek, éppúgy, mint az egyszerű főhős változása a történet során. Érdekes a kontraszt az első két és fél óra és a grandiózus finálé között, előbbiben szépen építkezik a cselekmény, csak néhány csata borzolja a kedélyeket (a nagy stratégiázós jelenet marha jó), utóbbi pedig egy szinte megállás nélküli csetepaté. Szóval nagyon szép, nagyon látványos (még úgy is, hogy legalább a fele töksötétben játszódik), magával ragadó korai wuxia, ami már csak a hatása miatt is érdemes a figyelemre. Nagyon jó film!
Utolsó kommentek