Egy erőteljes fiatal megöli a Tomiya klán vezetőjét, miután megtudja, hogy ők ölték meg az apját. Menekülés közben megtudja, hogy átverték és nem is a Tomiya volt a tettes. Hősünk Osakában köt ki, de ahogy az lenni szokott, a múltja ott is utoléri. A film címe pedig még ekkor nagyon messze van.
Jó kis yakuzásdi a Daiei stúdiótól a ninkyo és a jitsuroku korszak határáról, amikor már kezdett eléggé előtérbe kerülni a minden szabályt felrúgó, csak a pillanatnyi érdekeiket figyelő, senkit és semmit sem kímélő yakuzák világa a korábbi yakuza-romantika helyett, de 1969-ben még azért mindig győzött a "jó" oldal. Matsukata Hiroki nagyon jó a főszerepben, mindig kimért, higgadt, erőteljes karaktere messze-messze kiemelkedik a többiek közül és ami talán a legjobb az egészben, hogy már itt is teljes egészében megjelenik az "once a yakuza always a yakuza" életérzés, hősünk magától értetődően dönt a yakuza erénynek megfelelően a saját boldogsága(?), érdekei helyett. Nem a leghíresebb és messze nem a legjobb yakuzafilm, de a műfaj rajongói számára kötelező darab, kellően véres, kellően csavaros és kellően látványos, hogy egyszer érdemes legyen megnézni.
Utolsó kommentek