Fiatal testvérpár sínylődik a falutól távol, ahova elkergették a családot a falusiak anno, mert féltek a TBC-től. Aztán a falusiak kitalálják, hogy kéne nekik az a föld, ahova elkergették a családot, ám még a fiatal testvérpár ott lakik...
Ha simán csak a sztorit nézzük, akkor ez egy kő egyszerű, már-már buta bosszúfilm. Azonban mindez Wakamatsu Kouji munkája és Adachi Masao fejéből pattant ki, azaz tele van áthallásokkal, szimbólumokkal és gondolkodásra készteti az erre fogékony nézőt. Nem találtam ugyan forrást arról, hogy mi inspirálta a filmet, de nagyon úgy néz ki az egész, mintha valami újságcikkben összefoglalt gyilkosságot álmodtak volna mozivászonra, elvégre nem ez lenne az első a Wakamatsu-Adachi párostól. Mindezt pedig belecsomagolták a tőlük megszokott, 1969-ben még egyik japán filmstúdió által sem megreszkírozott, polgárpukkasztó stílusba, azaz a bosszú során valahogy mindig úgy alakul, hogy szex közben, vagy után történik valami, a főszereplő pedig már-már gép üzemmódba kapcsol, a film pedig sokkal jobban néz ki, mint amire egy korabeli függetlenfilmtől számítani lehetne, a zenéje pedig ennek is abszolút hipnotikus. Így pedig már nem is rossz! Nem ez Wakamatsu legjobb, még csak nem is legmegbotránkoztatóbb filmje, de teljesen vállalható!
Utolsó kommentek