Egy kisebb, vidéki yakuzafőnök a két segédjével együtt Hongkongba érkezik, hogy meglátogassák a főnök feleségét, ám már a hajón furcsa dolgokat találnak, majd ahogy az kell, belekeverednek a nemzetközi drogbiznisz legmélyebb bugyraiba.
Egy újabb értékes kordokumentumra sikerült akadnom, amelynek legfőbb érdekessége az, ahogy japán (sőt, yakuza!) szemszögből mutatják be a korabeli Hongkongot. Menő utcaképek, rengeteg hajó, hatalmas szegénység és drogfüggőség, na meg a mára már elsüllyedt, híres étteremhajó is megjelenik benne. Mindezek mellett a sztori inkább csak mellékes, ráadásul kissé suta és elnagyolt, több túl klisés fordulat jellemzi, de ezeken csak rövid ideig akad fenn a néző, igaz, akkor nagyon. Úgy is mondhatnánk, hogy ez egy tipikus Sato Junya-film, a rendezőre (Mr. Blockbuster) jellemző elemekkel, azaz mindent a nézőkért jelleggel van leforgatva, túl sok különlegességet a helyszínen kívül nem mutat fel. Kicsit fura, hogy a hongkongi szereplőket is japánok alakítják, helyiek szinte egyáltalán nem tűnnek fel a filmben, a főgonoszok pedig egytől-egyig külföldi (fehér) emberek, avagy egyszerre van jelen a yakuza, a triád és az amerikai maffia is a sztoriban, amelynek felépítése a jó 10 évvel korábbi "csoportos ellenállás" filmekre hajaz. Wakayama Tomisaburo zseniális a tökkelütött főnök szerepében, Sugawara Bunta szokás szerint lenyűgöző az egyik segédként, ellenben a húzónévnek hozott Oshida Reikót (a kor egyik nagy szépségideálját) csúnyán elherdálják elég hamar. Szóval lehetne jobb is, de alapvetően tetszett!
Utolsó kommentek