A színhely Shanghai, ahol egy motoros futár, vagy inkább A motoros futár egy fuvar során belekeveredik a nemzetközi műkincsrablók legzűrösebb ügyeibe, a játszma pedig egy ritka ronda macskaszobor körül zajlik.
Kínai, abszurd, vígjáték. Ez a három szó így egymás mellett eléggé felemás produkciókat szokott jellemezni és ha nagyon szőrös szívű az ember, akkor azt írja, hogy nincs ez másképp most sem. Azonban az első mintegy negyed óra erőltetett és minden (általam érthető) humort nélkülöző gegjei leperegtek, már nem tudtam haragudni a filmre, ami egyre inkább kezdett beszippantani. Ehhez mondjuk sokat hozzátesz, hogy a parkour atyja, David Belle alakítja benne a gweilo-t, aki természetesen gonosz, kíméletlen és csak az a randa macskaszobor érdekli, viszont miközben próbálja elkapni hőseinket, a parkour minden látványos elemét beveti. Főként ettől (és a végső csata java részét adó raktárépületi jelenettől) egy kicsit a 80-as évek HK marhaságaira is emlékeztet, de csak távolról, mert a humor sokkal gyengébb. Egy-két jobb poén azért akad (a színházas rész a legjobb, ahol a legjobban kijön a kínaiak versus külföldi ellentét), ami elég ahhoz, hogy ne legyen keserű az ember szájíze, ahol pedig már túlságosan is átmegy abszurdba a sztori, ott hirtelen képregény (rajzfilm) módra váltanak. Ez ad egy újabb sajátos hangulatot az egésznek, ha nem lenne elég a kínai filmekben szokatlan nemzetközi szereplőgárda ehhez (Belle úron kívül egy koreai színésznő, Song Ji-hyo is ott van a főszereplők között). Igaz ugyan tehát, hogy ez a film is csak a mostanában rendkívül divatos kincsvadászos sztorikból próbál hasznot húzni, de legalább kicsit más megvilágításból teszi és ez már elég ahhoz, hogy ne legyen egyértelmű csalódás. Sőt, minden hibája ellenére jól szórakoztam rajta!
Utolsó kommentek