Fiatalok a 80-as évek elejei Hongkongban egymásra találnak, pedig nem is ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartoznak. Aztán ahogy az már csak lenni szokott, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy számítottak rá, bár ezek a fiatalok igazából nem számítanak a világon semmire.
A hongkongi újhullám egyik első nagy sikere volt ez a film és tagadhatatlan, hogy nagyon más, mint bármi, amit eddig hongkongi filmként láttam. Egy kicsit olyan, mint az 50-es évek taiyozoku történetei, itt is erőteljesen megtalálható a lézengés, a túlfűtött erotika (a villamosos jelenet nagyon menő!), a teljes mának élés, mindezt pedig megbolondítja a japán szál. A japán szál, amelyben bőven benne van a humorfaktor (lásd Pongot, ahogy igyekszik a kínai fölényt bemutatni), a stílus (lásd az elején, ahogy Kathy kabukit játszik) és a legtipikusabb klisé (lásd a finálét), ráadásul mindezek tulajdonképpen simán tudnak egységet is alkotni. Mindezt annak ellenére, hogy a film szinte több kérdést hagy maga után, mint amennyi választ nyújt a másfél óra során. A hangulata viszont abszolút magával ragadja a nézőt, a szertelen és vadul megélt ifjúság érzete tökéletesen átjön, ahogy az éles tónusváltás a film első fél órája és a vége között is eléggé mellbevágó. Vagyis, érteni vélem, miért is jelölték annyi díjra a HKFA-n 1983-ban. Nagyon jó film!
Utolsó kommentek