Valamikor a távoli(?) jövőben járunk, talán 2200 körül, amikorra az emberiség már kirajzott(?) a világűrbe és egy tudós(?) a Föld körül keringő életterében a volt(?) feleségével éldegél. Aztán persze egyre inkább úgy fest, hogy nem ilyen idilli ez az egész.
Már az iMDB-s értékelésekből nagyon látszik, hogy ez egy eléggé megosztó film és érteni is vélem, hogy miért. A lényeg az, hogy a film több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol és ez eléggé frusztráló lehet, hiszen a felütés sokat ígér, de már rögtön az első pár percben merülnek fel olyan kérdések a nézőben, amelyekre aztán egyáltalán nem kap választ, mert a sztori másra koncentrál. A sztori, amely amerikai agyakból pattant ki (Matt O'Reilly ötletét a Csillagkapu sorozatban is dolgozó Brad Wright dolgozta ki), japán rendezővel és főszereplőkkel, de túlnyomórészt thai stábbal készült (nagy eséllyel ők voltak a legolcsóbbak). Ami tetszett: jól néz ki a sci-fi környezet, hellyel-közzel realista a kidolgozás az űrlifttel, a szépen forgó/keringő űreszközökkel. Ami nem tetszett: nincs megmagyarázva, hogy mi ez az egész űr izé (egyetlen utalás van rá, de azt kevésnek/baromságnak érzem), illetőleg ez a (mondjuk azt, hogy) romantikus szál, amit beleszőttek, eléggé sablonos, érzetre mintha már több hasonlót is láttam volna korábban. Ez az egész úgy lett volna jó, ha annak idején a nagy Wakamatsu Kouji forgatja le, akkor sokkal erősebb, sokkal megbotránkoztatóbb és sokkal izgalmasabb lett volna, mert hát az ilyen egyoldalú férfi-női kapcsolatoknak ő volt a legnagyobb tudora. De mivel ez egy Ishikawa Kei film (lásd még A Man, Listen to the Universe), így annak megfelelően szabad csak értékelni, avagy, nem lesz ott az év legjobb filmjei között, hiába indul nagyon ígéretesen.
Utolsó kommentek