Egy szegény muszlim lány vidékről kerül fel valami oktatási intézménybe, ahol a diákok között is megvannak a vallási feszültségek, ráadásul a lány a muszlimok között sem népszerű a mindent megkérdőjelezése miatt. Viszont emiatt egyre inkább magára marad és csúszik lefelé. De vajon az imák meghallgatásra találnak valaha?
Ez a sztori 2003-ban jelent meg regény formájában, de Muhiddin M Dahlan kőkemény és szándékosan megosztó, polgárpukkasztó társadalmi kritikáját csak 2006-ban kapták fel igazán, a mozifilmes adaptációra pedig 20 évet kellett várni. Az ilyen-olyan okok miatt a testükből megélni kényszerülő, kihasznált lányok "szokásos" történeteihez képest itt egyrészt a muszlim, vallási szál beemelése ad hozzá elég sok pluszt (bár szándékosan kisarkítottan, némileg szájbarágósan mutatják be női szempontból ezt a világot), illetőleg a dél-kelet-ázsiai kultúra, illetve a kultúrák kénytelen-kelletlen együttélése, valamint a mindent átszövő korrupció és a hatóságok tehetetlensége ad neki speciális "indonéz" ízt, hogy jókora képzavar is legyen itt. Amit kapunk, az durva, helyenként kifejezetten nehéz nézni, ugyanakkor elgondolkodtató, meg mutat 1-2 belsős infót is az esetleges muszlim megosztottsággal kapcsolatban. Azonban nem csak a látottak miatt nehezen nézhető, hanem a koncepció miatt is, mert a történet nem lineárisan halad, hanem össze-vissza ugrál az időben, ez pedig nem segít túlzottan abban, hogy könnyen tudatosítsa magában a néző, hogy most éppen az adott jelenet melyik idősíkban is játszódik. Mindettől függetlenül már maga a muszlim kísértések miatt bőven megéri megnézni, bár a majdnem 2 órás játékidőből azért lejjebb lehetett volna faragni egy keveset.
Utolsó kommentek